Több mint 20 éve gyakorlom az aikidot, és 2009 óta tanítom is ezt a gyönyörű japán harcművészetet Pécsen. Munkámat és életemet is átszövi ez a fajta gondolkodásmód. A keleti szellemiség alkalmazása a coachingban nem (vagy nem kizárólagosan) spirituális célzatú, hanem nagyon gyakorlatias megközelítést tesz lehetővé az ügyféllel.

Mik a közös metszetek a harcművészet és a coaching között?

Az elmúlt években nagyon sok párhuzamot fedeztem fel az aikido és a coaching között. Az első, hogy mindkettőnek nagyon sokat köszönhetek, és a mai napig szenvedéllyel vetem magam bele az aikidoba és a coachingba is. A kettő között a legegyszerűbb hasonlóság, hogy a coaching is a sportból került át az üzleti életbe, egész pontosan a teniszből, és az aikido is egyfajta mozgásművészet (koordináció, reakció), és mindkettőben interakcióba lépünk egyrészt egy külső féllel (ellenfél, partner), másrészt saját magunkkal, egy belső hanggal (pl. félelmek, önkritika, stb.). Ahogy Ueshiba Morihei (O-sensei), az aikido alapítója fogalmazott: „Masakatsu agatsu” vagyis „a legnagyobb győzelem az önmagunk felett aratott győzelem.” Ahhoz, hogy növelni tudjuk a hatékonyságunkat, teljesítményünket, érdemes időnként tükörbe nézni, és felülvizsgálni elavult (vagy nem adekvát) válaszainkat, és újakat találni helyettük. Vagyis mind a coachingban, mind a harcművészetekben fontos célkitűzés, hogy sok-sok gyakorlással folyamatosan haladjuk meg saját magunkat, és teljesítsük ki a bennünk rejlő végtelen potenciált, közelítsünk önmagunk legjobb változatához.

További párhuzamok az aikido és a coaching között:

• Fontos szerephez jut az észlelés: mind a saját érzések, belső megélések érzékelése tudatosítása, mind a külső tényezők (helyzet, más személyek tulajdonságai, reakciói) azonosítása.
• Cél a közös összhang, ritmus és harmónia megtalálása az ügyféllel és a gyakorló partnerrel.

• Az aikidoban nincs verseny, ahogy a coachingban is inspiráló, egyúttal biztonságos tanulási tér jön létre a felek között, ami elsősorban a fejlődésről szól, és nem a másik legyőzéséről. A coach azért van jelen, hogy az ügyfél fejlődését szolgálja, ösztönözze, csakúgy, mint az aikidóban az edzőpartnerek.
• Nagyon fontos az önismeret fejlesztése, az önfejlesztés és önelfogadás együttes megélése, az önreflexió tudatos alkalmazása, tanulságok levonása, beépítése. Aikido iskolám nevének (Takuma Dojo) a jelentése: „tudást csiszolni, fejleszteni”. A japán gondolkodásmódban megjelenő folyamatos fejlődés iránti vágy jelenik meg az aikidoban és a coachingban is. A felmerülő problémákat tanulási lehetőségként, próbatételként szemlélve folyamatosan tágítani lehet komfortzónánk határait.

• Maga az út a lényeges, és ez közös utazás. Miképpen változtat meg a harcművészet, milyen kvalitású embert, milyen jellemet farag belőlünk a sok edzés és befektetett munka. Bár a coaching célorientált folyamat, mégis nagyon fontos az a folyamat, amelynek határára megváltozhat a szemléletmódunk, és képesekké válunk nem csak a célunkat elérni, hanem egészen más perspektívából tekinteni saját magunkra és a korábbi elakadásainkra.
• Az aikido is egyfajta kommunikáció, hiszen érkezik egyfajta energia a másik fél részéről, és erre adunk valamilyen választ. Az aikido a harcművészetek között a lágyabb irányzatok közé tartozik, kevésbé konfrontatív, inkább figyeli a „támadó” (inkább partner) mozgását, és az ő lendületét kihasználva, vele együtt mozdulva cselekszik. Ezt az adott pillanatban megmaradó tudatosságot, helyzethez megválasztott reakcióképességet nevezik aiki-nek. A coachingban is az ügyfél tempójában, személyre szabottan zajlik a munka.

• Rögzítettek a szerepek: az aikidoban a gyakorlás során definiáljuk, hogy ki lesz a védő fél, és ki a támadó, így az adott technika csiszolása, tökéletesítése zavartalan, agressziómentes lesz. A coachingban is egyértelmű, hogy bár mindkét fél nyitottan és egyenrangúan vesz részt a beszélgetésben, mégis mindketten az ügyféllel, az ő helyzetével, kihívásaival, elakadásaival foglalkoznak – különböző technikák segítségével.
• A coach a tapasztalatai alapján és az empátiája (beleérző képessége) segítségével improvizatív és élő módon tudja az adott esethez, helyzethez, témához, személyhez megválasztani az alkalmazott módszertant. Az aikidoban is erre van szükség a támadások gyors érzékelésekor és a válaszreakció megválasztásakor.

• Mind a harcművészetben, mind a coaching ülés során – kis mértékű – módosult tudatállapotba kerülhetnek a felek a ráhangolódást követően a beszélgetés/gyakorlás hatására, így egyfajta áramlás (flow) élményt élhetnek át.
• Az aikidoban is és a coaching folyamatban is a legizgalmasabb és legélvezetesebb momentum, amikor a közös felfedező munka során együttes kreativitással találunk olyan új nézőpontokat, megoldásokat, amik addig rejtve voltak, és olykor nagy áttörést érhetünk el. Az aikidoban is megjelenik néha a „megvilágosodás” érzése, amikor egy-egy technikára ráérzünk, és megértjük.
• Az aikido edzés és a coaching ülés is rögzített időkerettel és műfaji sajátosságokkal (forgatókönyvvel) bír, vagyis saját szabályrendszere, etikettje van.
• Mindkét „művészetben” fontosak a technikák („hardver”), de ennél is sokkal fontosabb a mögötte meghúzódó, pozitív, konstruktív, teremtő és befogadó-elfogadó szellemiség („szoftver”).

• Túllépni saját korlátainkon: a coaching is hasonlít egy-egy aikido vizsgára való felkészülésre. 2017-ben, amikor a 4. danos vizsgámra készültem, a nyári kánikulában embert próbáló gyakorlatokkal hangolódtam a közelgő vizsgámra. Beleástam magam a sportpszichológiába is, hogy mentálisan is fókuszált és nyugodt tudjak maradni a megmérettetés perceiben, tudatosan kizárva a zavaró körülményeket. Ez fejlesztette a kitartásomat, az állóképességemet, a fegyelmezettségemet, a mentális jelenlétemet, és félretettem egy időre a lustaságot, a fájdalmat és a kényelmi szempontokat. A vizsgát hasonlóan nehéz körülmények között (az év legforróbb napján, egy szellőzés nélküli fülledt tornacsarnokban, hatalmas páratartalommal, intenzív mozgással, pihenés és megállás nélkül, egy Japánból hazánkba érkezett magas rangú mester azonnali és gyors instrukcióit követve) sikeresen teljesítettem. Úgy éreztem, hogy ha nem készültem volna ennyire tudatosan és kíméletlenül, könnyen kifoghatott volna rajtam ez a vizsga.
• Kapcsolódás a jelenhez: a testfókusz, amikor figyelünk a bennünk megjelenő érzetekre (mindfulness), éppúgy fontos az aikidoban, mint a coachingban, mert ezek segítenek bennünket kapcsolódni az „itt és most” állapotához, hogy élvezzük ki a jelent, tudatosítsunk érzéseket, testi reakciókat, és ne a múlton rágódjunk, vagy a holnap miatt aggodalmaskodjunk, hanem ezeket kizárva, csak és kizárólag a jelenben legyünk.

Az alábbiakban egy interjú látható velem és egy aikidos tanítványommal, amit a PécsTV Sportma c. műsora készített velünk.

Amennyiben több információt szeretne az aikidoról gyűjteni, tekintse meg aikidós blogomat! 🙂